Drága Barátnőm!
Tudod, hogy Dávid nagy Garfield rajongó, így születésnapjára Petrámmal kitaláltuk, hogy Garfield tortát fogunk neki készíteni. Nyilván nem lesz olyan szép mintha egy cukrászdából rendeltünk volna, de mi készítettük és nálunk ettől sokkal értékesebb, különlegesebb az ajándék.
Sütöttünk egy kör alakú kakaós piskótát, majd egy éles késsel kivágtuk a fejformát, ahogy a fotón láthatjátok.
Felvertünk egy tejszínhabot, amihez hozzáadtunk kis porcukrot, ki-ki ízlése szerint, majd jó minőségű, igazi kakaópor hozzáadásával (nem nesquik!) egy finom, csokis krémet kaptunk. Mi ezt sokkal jobban szeretjük mint a vajas krémeket, sokkal könnyebb lesz tőle a torta, nem telít annyira.
Egy cérna segítségével (egyszerűbb mint késsel félbevágni! ) kettészeltük a piskótát és megkentük a csokis krémmel, hogy legyen a tortának finom, csokis tölteléke. Rátettük a piskóta másik felét, és evvel el is készült a torta alap.
A boltban vásárolt narancs színű marcipán masszát kinyújtottuk, majd a piskótát ráhelyeztük. A széleit körbevágtuk, így meg is kaptuk a narancssárga színű alap fejet. A maradék marcipánból még vágtunk két szemformát is, hogy kicsit térhatása legyen a szemnek. Később az orra is kapott egy alapot, így el is használtuk az összes marcipánt. Na, jó nem az összeset, egy kicsit azért lecsíptünk a maradékból és megettük.
A torta oldalát is bekentük a maradék kakaós habbal, majd felmelegítettünk egy kis fekete csokit, (vízgőz felett, egy pici lábosba) majd egy ecset segítségével megrajzoltuk a kontúrokat, végül fehér cukormázzal (tojásfehérje és porcukor keveréke) a szemeit.
Rózsaszín cukorgolyókból raktuk ki az orrát, ez igen nehéz volt, mert mindig elgurultak a gyöngyök, így talán egyszerűbb azt is marcipánból elkészíteni. De végül egy alapot készítettünk az orrának is, abba belenyomkodtuk a gyöngyöket, így már nem tudtak könnyen elgurulni.
A lányom előre megrajzolta, hogy szerinte hogy nézzen ki a torta, feltöltöm a rajzát is, hogy lássátok mi volt a terv és mi lett a végeredmény.
Kis időre hűtőbe tettük, majd az ünnepi ebéd után köszöntöttük Dávidot. Nagyon örült neki, csak nem akarta felvágni, mert annyira tetszett neki. Végül azért sikerült meggyőzni, hogy együk meg. Nagyon finom volt és Dávid is értékelte a tortát.
Szeretettel ölellek:
