Gyönyörű, de kissé megviselt széket vásároltam múlt télen az interneten.

Sajnos a festékréteg repedt volt több helyen is, ráadásul itt-ott pergett róla a festék. Tudtam, hogy nagy munka lesz vele, de nem tudtam otthagyni. 

Tavasszal az első napsütés alkalmával, belevágtam a felújításba. Hőlégfúvóval tudtam csak leszedni a makacs, régi festékrétegeket.  

 Spaklival viszonylag könnyen le tudtam tolni a sima felületeken a régi festékréteget. A lábak kerek részeinél  és a hajlatoknál viszont sokkal nehezebb dolgom volt. Nehezen adta meg magát és közben nagyon kellett vigyázni, hogy ne égessem meg a fát. Több napot küzdöttem vele, mire sima, festhető felületet kaptam. 

  Itt mondanám el, hogy egy szék felújítása, festése nem pár órás munka. Ha szépet, tartósat szeretnél alkotni, rá kell szánnod az időt. Én is  napokat dolgoztam ezen a széken, de nekem megérte a befektetett munka.  Benne van a szívem, lelkem, nem is tudnék megválni ettől a csodás darabtól. 

  Amikor végre túl voltam a felújítás leghosszabb, legfárasztóbb és bizony legnehezebb szakaszán, jöhetett végre a festés. Csodás, kacsatojás kékre festettem a széket, ez lett az alapszíne. Az új kárpithoz választottam, mert szeretném, hogy itt-ott előbukkanjon majd ez a kék szín. Nagyon furcsán nézett ki, nem szokott az én szemem a nagyon színes bútorhoz.

  Száradás után a számomra jól bevált, Pentart decor paint soft krétafesték, krémfehér árnyalatával  festettem be ismét a széket, 2 rétegben.  

 Ez a festék nagyon gyorsan szárad, nincs kellemetlen szaga. Nagyon szeretem ezt az árnyalatot, többször dolgoztam már vele.

Utána nagyon finom csiszolópapírral átsimogattam a felületét, majd a széleken kicsit erősebben is megcsiszoltam, hogy előbukkanjon a kék árnyalata.  Nagyon porzik ez a krétafesték csiszolásnál, de nem érdemes ezt a fázist kihagyni a felújításnál, ha selymesen sima felületet szeretnénk! Végül a Lignocolor bútorwax, natúr árnyalatával zártam a felületét.  

 Amikor elkészültem a festéssel, még egy nehéz dolog várt rám. Le kellett bontani az ülésről a régi kárpitot. Megvártam a jó időt vele, a kertben álltam neki a bontásnak amit nem bántam meg! Sokan megspórolják ezt a részt és csak a régi huzatra tűznek egy másik szövetet. Nem érdemes! Mutatom, milyen állapotban vannak ezek a régi kárpitok alatt lévő tömések, szivacsok. Szó szerint porzott a szivacs, a fotó után azonnal vittem is az egészet a kukába. Nem kertelek, itt véget is ért a munka ezen a napon, annyira kikészült a kezem a bontástól.

A szék lapját meghagytam, alaposan letisztítottam róla a maradék szivacsport és másnap a lyukakat fatapasszal eltüntettem.  Nem akartam, hogy régi tömérdek lyuk miatt ne tudjam feltűzni az új huzatot.  

Kivágtam hozzá a huzatot ( sokkal nagyobbat, mint a szék lapja) a textilt vasalható közbéléssel megerősítettem, majd méretre vágtam hozzá egy 4 cm vastag szivacslapot és egymásra helyeztem őket.  

Végül egy tűzőgép segítségével odaerősítettem a textilt a laphoz. Boldog lennék, ha egyszer lenne egy normális tűzőgépem, mert ettől a változattól totál kikészült a kezem, mire végeztem. Vagy lehet, hogy csak velem van a baj és másoknak ez pikk-pakk megy? Emelem a kalapom előttük!  

A sarkoknál nagyon figyeltem,  hogy szépen legyen behajtva, elrendezve a textil. Nagyon boldog voltam, amikor elkészült. Ezt a széket biztos nem adom el, magamnak készítettem. Ezen dolgozom és most is ezen írom a blogot, ráadásul nagyon kényelmes! 

Ha nem akarsz lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a blog alján, így minden újabb bejegyzésről értesülhetsz. További inspirációkért kövesd a Facebook,  Instagram illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni, vagy iratkozz fel a blog  jobb felső sarkában az új bejegyzéseimre.